Csak és örökre szabaduljon meg a férgektől.
Kövér, fontoskodó begyük egész a földig ér.
Szabadulj meg a fájdalomtól - örökre!
Egy éve már. Senlis felé az úton, langy, esős alkonyat volt s furcsa módon egy pillanatra boldog voltam ujra; köröttem zöld falak, s Ermenonville felől a fiatalka nyíres futott elénk, akár egy balga fehérszoknyás kislány s a fordulónál katona állt a sár felfénylő fodrain. Foga közt rózsaszál. Az égen mintha fényesség suhanna Gyula ült szemközt és szelíd Zsuzsanna, mellettem Fanni, kék szemén a tájék vonult s fejünk fölött a gépkocsi vidám sörénye röpködött s estére várt reánk a drága Páris.
Elzúgott arra már a gyors halál is azóta és megszedte tarka csokrát.
Akár több száz évig is élhetünk?
A nyíres még meleg holtak közt véresen s pirulva ténfereg s a katona, hűs vermek hős lakósa hanyatt fekszik s szivéből hajt a rózsa. Hazája ég. A lángok közt tünődő temetők ringanak, körül görcshúzta fák és izzadó falak. Fölöttük kormosan csak ég az ég is, a csillagok csak és örökre szabaduljon meg a férgektől este mégis s harmattal rívó hajnalok szaladnak a néma nap felé.
Ha kérdeném, a táj vajjon felelne-é?
Browse Jobs
Emlékeimben lépdelő virágok Már oszlik. Könnyü és ezüst.
Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom, oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos, pihés gyerekkoromban s úgy kezelés minden parazita ellen szelíden. Meséled, még nem is volt egészen három óra, mikor már felriadtam rémülten és felültem, motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen, a két karom kitártam, mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.
Hová készültem? Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem, s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt. S továbbálmodtam akkor.
Talán egy más halált. Sóhajt az út, - no végre holló! Hallgatja őt a megsebzett vetés, a harcra tört vidék pillája rebben, még nem felejtett, bár az alkonyat altatja egyre s folyton édesebben.
Apró veremben apró akna bú, méregtől csillog, szétröppenne, de már nem merészel.
Őrzi rosszalón a káposzták sötét tekintete. De hajnalban, ha harmat üli meg szelíd gyujtózsinór a szára nagy óvatosan közte kúszik el s kinyit a tök arany virága.
S a csönd majd ujra permetezni kezd, a sáncok ormán néha gólya áll, a futóárok nyúl tanyája ma s már holnap átszánt rajta Flórián. És visszatérnek mind a mívesek, aki takács volt, ujra szőni fog és éjjel szép fonállal álmodik, míg fel nem keltik gyöngyös hajnalok. S az asszonyok is hajladoznak ujra, lábuknál nődögél egy új világ, hiú, mákszínruhás lánykák zajongnak s kicsiny fiúk, kis öklelő gidák.
S a föld bölcs rendje visszatér, amit ó csillagok szakállas fénye áztat; állatok s kalászok rendje ez, nehéz s mégis szelíd szolgálati szabályzat. Nap süt.
Csípésnek hitte, végül húsevő férgek miatt kellett amputálni a szombathelyi férfi lábát | VAOL
Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit.
Miképpen kezdetben vala, most és mindörökkön örökké, ámmen. Gyimesközéplok szabadulnak hosszas rabságból, öregek ifjak meg nem hogy az én lovambul harmadnap alatt kiveszítsed ezeket a rút kártevő férgeket, mert ha ki nem. Jézus, örök Életünk, te kereszthalálod által legyőzted a halált és a kárhozatot, Jézus, megváltó Királyunk, akit az emberek megvetettek, s mint valami férget.
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Uborkát esznek. S csattog az olló. Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló. A sarkon túl egy illatszerárus árul, a hitvesét is ismerem szagárul.
10 Replies to “Csak és örökre szabaduljon meg a férgektől”
Elődje vén volt már. S mint bárki mást, csak elfeledték.
Akár a gyökvonást. Feledni tudnak jól.
Csípésnek hitte, végül húsevő férgek miatt kellett amputálni a szombathelyi férfi lábát
A csak és örökre szabaduljon meg a férgektől halott szíveikben mára szépen megfagyott. Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek, Képzelet! Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje Sírjokról a követ: egy nehéz századot? Hol van a szellem, ki életre lehelje A szivet, ha régen, régen elhamvadott? Midőn a hű szív porrá vagyon válva, Feltámasztja-e más, mint a költő álma? Éjfél van.
Költőt is feledtek. Még él. Még kávéházba jár. Látom hébe-korba, sötét ruhája válla csupa korpa.
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán, mint vén levelét a vetkező platán? Hisz úgyis elfelejtik.
- RADNÓTI MIKLÓS: TAJTÉKOS ÉG
- Hogy néz ki egy bika szalagféreg
- Bél helminthiasis meghatározatlan
- Csak és örökre szabaduljon meg a férgektől
- Meghosszabbították a határidőt.
- Féregmegelőzés gyermekek és felnőttek számára
- Akár több száz évig is élhetünk?
- Arany János: A RODOSTÓI TEMETŐ | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
Semmi sem segít.
